Őstársadalom:

Körülbelül hárommillió évvel ezelőtt az előemberek eszközöket készítettek. A nevelés, tapasztalatátadás már ekkor elkezdődött. A nevelés hagyományőrző volt, mindent ugyanúgy akartak elkészíteni, ahogy apáiktól látták. A százezer évvel ezelőtt élő homo sapiens-eknél a gyerekek apjuk vagy anyjuk munkáját figyelve, utánozás útján sajátították el a műveleteket. A szülők lassabban, esetleg többször is elvégezték a munka részeit. Innentől számoljuk a szemléltetést. Nem volt elkülönített oktatás-nevelés. Az életre való felkészítés játékos formában, kicsinyített eszközökkel zajlott.

Erkölcsi nevelés is zajlott, bátorság, segítőkészség és az ellenség gyűlölete voltak a fő erények. A büntetés természetes módon zajlott, legnagyobb büntetés a közösségből való ideiglenes kizárás volt. 

Kínai Birodalom

I.e. 2-3 ezer évvel ezelőtt igen fejlett kultúrája volt, de zárt világa miatt ez nem gyakorolt hatást a világra. A tartományok irányítása szakemberek kellettek. A hivatali beosztásokhoz, tisztségek betöltéséhez vizsgákon kellett részt venni. Ezek a vizsgák szabták meg a tanított ismereteket, erősen szelekciós rendszer volt. A tanítás módszerei a memorizálás és a gépies másolás voltak.

Az alapiskola a falvakban a vándortanítókat jelentette, a városokban a kormány létesített iskolákat. Az 5-10 éves fiúk jártak ide, különböző korosztályok együtt tanultak. Nagy erőfeszítést igényelt a több ezer írásjel megtanulása. A lányok is járhattak magániskolába. Az alapiskola végén vizsgát tettek.

A középfokú iskolákba 10-14 évesen jártak, itt már volt tandíj. A magolást egyre jobban kezdte kiváltani a szövegek értelmezése. A tanulás középpontjában az öt kánon, King állt, ezek a szent könyvek.

Felsőfokú iskolák: mandarinok, állami tisztségviselők képzése folyt itt.

A vizsgáknak teljesen tisztességesen, versenyszerű erőpróbaként kellett lezajlani. Alapvizsga 2-3 évenként volt, kb. 10% felelt meg. Aki ezt teljesítette, még nem kaphatott hivatalt. A középszintű vizsga 4-5 évenként volt, aki itt megfelelt, hivatalt kapott. Birodalmi vizsga 13 évenként volt, a legjobbak a császári udvarig is eljuthattak.

Az antik görög nevelés

Az európai kultúra fejlődésének történetében az antik görögök szerepe rendkívül jelentős. A különféle kultúrák találkozásának a helye (egyiptomi, babiloni, perzsa és zsidó). A cél a harmónia megteremtése volt, hogy mindez ne váljon káosszá.

Kétféle nevelési irányzat alakult ki:

Spártai:

Nagyfokú szigor volt jellemző, tartottak a rabszolgák felkelésétől. A gyenge újszülötteket ledobták a Taigetoszról. Jellemző volt a rabszolgák gyilkolása. Az egyéniséget teljesen elfojtották, az állandó harci készenlét volt a cél. A fiúkat hétéves korukig nevelték, utána táborba kerültek. Írni-olvasni alig tanultak meg, de gondolataikat világoson, szabatoson kellett kifejezni.  (lakonikus beszéd)

Athén

A szépnek, jónak örülni tudó ember eszménye. Itt nem volt annyi rabszolga, nem kellett állandó harci készültségben lenni. Szerintük az esztétikum segítségével mélyebbre lehet hatolni a gyermek lelkébe, mint a fizikai kényszerrel. Ők is hétéves korban adták ki a nevelést a kezük közül, magántanítókhoz jártak. Az iskolába paidagogosz-ok kísérték a gyerekeket, akik később erkölcsi tanítójuk is lettek, és segítettek az otthoni tanulásban. Innen ered a pedagógus szavunk. Ők is nagy figyelmet fordítottak a testi nevelésnek, de inkább az esztétikum miatt. A hitvilágukra a több istenhit volt jellemző, életükre a lakomák, evés, beszélgetés és a hetérák. A lányok csak otthon tanulhattak, később pedig általában őrzött, elkülönített lakrészük volt, nem nagyon járhattak társaságba, szólhattak bele a család ügyeibe

Szofisták: le szerették volna rombolni az arisztokratikus nevelést, a gyakorlati életben is jól használható tudást szerettek volna átadni. Megjelentek a természettudományok.

Szókrátész:

A görög filozófusok közül az első, aki a nevelésről jelentős gondolatokat fogalmazott meg, de nem írt le semmit ezekből. A gondolkodó, cselekvő embert állította középpontba, jelszava: „Ismerd meg önmagad” (delphi templom fala). Ő volt Platón mestere.

Kérdéses módszere: a beszélgetés során a konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át jutott el az általános igazságokig. A dialógus alatt mindvégig a tanítvány áll előtérben, s a háttérbe húzódó mester kérdéseivel szinte észrevétlenül vezeti rá őt a helyes útra. (indukciós módszer, kérdve kifejtő módszer, bábáskodás)

Erkölcsi nevelésére az volt jellemző, hogy szerinte csak a jót kell megismerni, és így majd jót cselekszenek a gyerekek.

Hevesen bírálta azt a korabeli gyakorlatot, mely szerint az állam vezető tisztségviselőit sorshúzás alapján választották meg.

Platón:

Egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott. Az Állam és a Törvény című műveiben, politikai szempontból bár, de részletesen kitért a nevelésre. Platón az egyes ember lelkének összetevőit vizsgálja, e szerint három csoportot alakít ki, a filozófusok, harcosok és dolgozók rendjét. Szerinte csak akkor lesz rend, ha az egyének rendbeli helye megfelel a lelkének való hellyel.

Fontosnak tartotta a zenét és a testi nevelést is. érdekelték a gyermekkor sajátosságai. Úgy vélte, hogy alakítani, formálni, tanítani kell őket, hiszen tőlük függ a jövő az állam jóléte. Ő volt Arisztotelész mesetere.

Arisztotelész:

A görög gondolkodás csúcsát jelentette, ő már le is írta a gondolatait. Orvos családból származott, élénken érdeklődött a természettudományok iránt. Foglalkozott filozófiával, pedagógiával is (Nagy Sándor nevelője volt). Szerinte az emberi élet célja a boldogság.   Kritizálta a spártai „állat módjára való” és az athéni nevelést is. Ez utóbbinál nincs tisztában a cél: hasznos vagy erényes legyen? A cél erényes polgárok nevelése. Az erényeket természetes hajlamainkból fejleszthetjük ki tevékenység útján.

Jelentős, ma is érvényes gondolata: nem a tudás az erkölcs alapja. Politika című művében összefoglalja  a gondozási-nevelési szakaszokat. A végső cél nála is az állam boldogsága. Ő is nagy gondot fordított a zenei nevelésre.

A görögöknél fontos volt a közösségi érzés, összetartozás. Ezzel sikerült például a tízszer nagyobb perzsa seregeket legyőzni.

A görög társadalom 300 évig létezett, majd szétesett.

 

Quintilianus:

A római pedagógiai élet legkiemelkedőbb alakja.

Retorika tanár volt, felismerte a gyermek környezetének fontosságát. Fontos a pedagógus szerepe is („A pedagógus az egész oktatás kulcsa.”), akiknek nagyon művelteknek vagy nagyon önkritikusnak kell lenniük. „Óvakodni kell attól, hogy amit még nem szeretett, azt meg ne utálja.”

Korának nagy kérdése volt, hogy a gyerekeket otthon vagy nyilvánosan neveljék. Quintilianus ez utóbbi mellé állt, mert fontosak a társas erények. Sok család züllött életet élt. Kiemelte a veleszületett képességek fontosságát is, ezeket a pedagógusnak ismerni kell, és a pozitívumokra építeni. Fontos a pihenés- játék - tanulás egyensúlya.

Az első évek nevelésének nagy szerep van, ezért az édesanyáknak szépen és helyesen kell beszélniük. A görög nyelvvel, olvasással már hét éves kor előtt el kellene kezdeni foglalkozni. Sokan úgy vélték ekkor, hogy csak kevés gyerek alkalmas a tanulásra, ezzel szemben szerinte csak kevés nem.

Nagy műve a Szónoki képzés tizenkét könyve. A szónoknak nem elég a szép beszéd, erkölcsösnek, jó embernek is kell lennie.

Fellépett a testi fenyítés ellen, büntetni kell az engedetlenséget, de nem veréssel.

Seneca:

Szintén filozófus volt.

Fontos a kisgyermekkor, a lélek fegyelmére nevel.

Fellépett a túlterhelés minden formája ellen. Nem sokat kell tudni, de azt alaposan. „Nem erősödik a növény, ha gyakorta változtatjuk a talaját.”

Felismerte a lelki nyugalom fontosságát.

I.sz. 476-tól mintegy 1500 évig tartott.

A cél a túlvilágra való előkészület volt. Nem a tudás volt fontos, hanem a hit. A földi, világi élet háttérbe szorult. Középpontban az akarat fejlesztése állt. A kereszténység szerint a gyermek eredendő bűnnel születik. Szeretet, önfeláldozás, alázatosság, békére törekvés, lelkierő - ezek a vonások jellemezték a kereszténység emberét.

Megváltozott a tudományhoz való viszony, minden, például a filozófia is alá van rendelve a teológiának. További lényeges jellemzője a keresztény nevelésnek az egyetemes jelleg. Eszerint minden embernek joga van ahhoz, hogy a hit és a szeretet szellemében művelődjék.

528-ban megalapult az első szerzetesrend, a bencések a Monte Cassino hegyén. Tőlük ered az imádkozzál és dolgozzál elv, szigorúan éltek, naponta kétszer ehettek, húst csak a betegek kaptak. A tétlenség ellenség, ezért végeztek fizikai munkát is. A kolostori iskolákban kétfajta képzés folyt, egy belső a szerzetesi utánpótlás számára és egy külső. Ide azok a gyerekek jártak, kiket a szüleik szerzetesekkel taníttattak ugyan, de nem szánták őket papi pályára. A kolostorok megjelenésével indult meg az olvasástanulás első hulláma, korábban csak kevesen tanultak meg írni-olvasni.

800-ra megszilárdul Európa első nagy feudális állama, a Frank Birodalom, élén Nagy Károly állt. Művelődési programba fogott, megalapozta a népoktatást. Minden plébániával rendelkező településen kellett lennie iskolának, ahol olvasni és énekelni tanultak.

A középkor második felében megjelent azért a világi oktatás csírája is. Lovagrendek alapultak, megjelent a hét lovagi erény. A lovagság elérésére hierarchikus ranglétrát kellett bejárni, apródsággal kezdve. Neveltek női lovagokat is, ők voltak a várkisasszonyok. Ők a nagyobb földesuraknál tanultak.

Terjedtek a városok, céhek jöttek létre. A céhek hierarchiája: inas, apród, legény, mester.

Megjelentek a tudományok, leginkább az arabok közvetítésével.

Az első egyetem Párizsban jött létre Sorbonne néven az 1200-as években. Négy fakultás volt, teológia, jog, orvostudomány és alsóbb rendűen a filozófia. Ekkor alakult ki, hogy az egyetem élén a rektor áll, a karok élén pedig a dékán. Kollégiumok alakultak ki, a képzések egy része itt folyt, már 8 éves kortól is. Híres egyetemek: Párizs, Oxford, Cambridge, Bologna, Bécs, Krakkó. Hazánkban ekkor nem alapult egyetem, de a székesegyházi iskolák fejlettek voltak. Az egyes európai egyetemeken nem mindegyik fakultás fejlődött egyenlő mértékben. Bolognában a jogi kar vált Európa-szerte ismertté, Salernoban az orvostudomány, Párizsban a teológia.

 

 

 

Reformáció

Az 1500-as évek közepén hitújítás történt. Ez jelentette az egyház reformját, de azt is, hogy előtérbe került az egyéniség, a személyiség. Ezzel együtt előtérbe kerül az egyes ember hite, meggyőződése; ezt közvetíteni kell.

Általánossá vét a könyvnyomtatás, az olvasás.

Megváltoztak a személyiséggel kapcsolatos követelmények, fontos a szerető légkör, a hagyományok.

A városokban fontossá kezd válni a tisztaság, rend.

Magyarország ekkor négy részre szakadt:

·        Tiszántúl, Debreceni központtal

·        Tiszán innen: Sárospatak, Kassa

·        Dunántúl: Pápa

·        Erdély

Összességében a nyitottság, a gyülekezetek és iskolák megváltozása, szabadabb szellem volt a jellemző. Megjelent a demokratizmus.

A reformátorok többsége - mindenekelőtt Luther - szembeállt a humanizmus oldottabb, „emberközpontú” vallásosságával, emellett keményen elutasította a pogány klasszikus szerzők kultuszát. Ez a klasszikus műveltség rovására ment. Később csökkent ez a humanizmus ellenesség.

Luther különös gondot fordított a gyermekekre: úgy tekint rájuk, mint pompás, örök kincsre, amelyet meg kell óvni Isten számára. Éppen ezért nincs szentebb emberi tevékenység a nevelésnél. Az örök üdvösség elnyeréséhez nem a böjtölés vagy a búcsújárás a legmegfelelőbb keresztényi cselekedet, hanem gyermekeink helyes nevelése.

A teológusoktól sokoldalú nyelvi képzettséget várt el, de a falusi plébánosoknak csak a latint kell elsajátítani, de azt alaposan. Célja volt a népoktatás kiterjesztése, minden helyiségben tervezett iskolát felállítani, külön a fiúknak és a lányoknak.

 

A Debreceni Kollégium:

A 14. században alapították ferences szerzetesek. Erdély és az Alföld között helyezkedik el. Hagyomány volt, hogy a diákok külföldi egyetemeket látogattak (például Krakkó, Basel, Genf, Wittenberg, Anglia). Onnan másfajta, magasabb szintű tudást hoztak magukkal.

Megindult a polgári fejlődés, Debrecenből tipikus református polgárváros lett.  Fontos lett az anyanyelvi oktatás a latinnal szemben.

A város és a kollégium szerves egységet alkot.

Peregináció: a hallgatók szoros kapcsolatot tartottak fent a hívekkel. Látogatták a környékbeli közösségeket.

Partikula: A reformátusoktatásban nagy szerepet játszottak a partikulák, amelyek példaképüknek az anyaiskolát tartották, mint oktatás, mint diákönkormányzat szempontjából. A Debreceni Kollégiumban folyó munka nyomán iskolák százai működtek, hatására magyarul szólalt meg Isten igéje a templomokban. Szoros kapcsolat alakult ki Pápával, amely a Dunántúl központi szerepét töltötte be.

 

Ellenreformáció

A megújulás szándéka már a 15-16. században jelen volt a katolikus egyházon belül is. Különböző “megtisztulási” mozgalmak, csoportok éppúgy felléptek a reneszánsz pápák korában az egyházi személyek és hívők erkölcsi romlottsága ellen, mint egyes társadalomújítók (pl. Firenzében Spinoza, akit végül kivégeztek). Erasmus és mások próbáltak a tiszta forrásokhoz visszanyúlni, ő például lefordította görögből az Újszövetséget.

A 16. század első felében ülésezett a tridenti zsinat, mely szintén az egyház megújítására törekedett.

Pázmány Péter (1570-1637):

Esztergomi érsek, akinek székhelye Nagyszombat városában volt (mert Esztergom akkoriban török kézen volt).

Vele kezdődik a magyar nyelvű nevelési irodalom: A fiaknak istenes neveléséről és Miként kell keresztyén leányt nevelni című művekkel.

Egész életében sokat tett a katolikus egyház, a papnevelés és a kat. iskolaügy fejlesztése érdekében.

1616: Nagyszombati jezsuita kollégium felállítása

1624: Pázmáneum (papnevelő intézet felállítása a bécsi egyetemhez kapcsolódóan)

1635: Nagyszombati jezsuita egyetem felállítása (csak bölcseleti és teológiai fakultással! Máig jogfolytonosan létezik ez az egyetem.)

Az újkori pedagógia atyja. Összegezte az előző évszázadok vívmányait. Eddigre már elterjedtek Luther és Kálvin tanításai. Szülei a cseh testvérek szektájának elkötelezett hívei voltak. Apja molnár volt, szüleit korán elvesztette.  Az árva fiú neveléséről a  szekta gondoskodott. Cseh-Morvaországban járt iskolába, ahol gyakori volt a testi fenyítés. Itt határozta el az iskola megjavítását, teológusnak tanult az egyetemen.

Életében 3 nyugodt év volt, amikor is megnősült. De a harmincéves háború miatt menekülni kellett, Lengyelországba ment. Igen aktív szellemi életet élt. Itt írta meg élete fő művét, a Didaktika Magna-t. (Nagy oktatástan).  Ennek a kiadásától számítjuk az újkori nevelés kezdetét.

 

Az általa javasolt iskolarendszer szintjei:

·        anyaiskola (~óvoda): itt a vallásos, erkölcsi nevelés kerül előtérbe. Itt még elfogadhatónak tartja a resti fenyítést, de csak többszöri figyelmeztetés után.

·        anyanyelvi iskola (~ általános iskola): 6-tól 12 éves korig. Itt tanítanák az írást, olvasást, matematikaát, földrajzot. Minden településen kell anyanyelvi iskolának lennie. Itt már elutasítja a verést.

·        latin iskola (~ gimnázium): 12-18 éves korig, fiúk részére. Itt is tanulnak matematikát, földrajzot,  ezen kívül négy nyelvet, csillagászatot, etikát, teológiát, zenét, fizikát. Minden városban szervezni kell gimnáziumot.

·        akadémia: 18-24 éves korig. A szaktudományos képzés színtere. Minden állomban, vagy nagyobb állam esetén minden területi egységben szervezni kell.

 

További fontos műve a Janua linguarum aurea reserata (A nyelvek kitárt arany kapuja). Ez a nyelvoktatás alapműve. A nyelvi és tárgyi ismeretek összekapcsolását tartja fontosnak. E szerint a tartalom és módszer összefügg.

 

Pánszófikus törekvései:

Pánszófia jelentése a tudományok összessége. A tudományok egyre jobban fejlődtek, és felismerte, hogy rendszerbe kellene ezeket foglalni.  Ma is van erre törekvés.

1641-ben Londonba ment, de a királlyal nem sikerült találkoznia, mert onnan is menekülnie kellett a forradalom miatt.

Svédországba ment, ahol egy mecénás pártfogásába vette, de nem érezte ott jól magát.

Ekkor hívta Rákóczi Zsigmond Sárospatakra.  Szigorú feltételekkel, de eljött 1650-ben. („Jövök, ha az ügy méltó lesz hozzám”). Itt kerül kapcsolatba Lórántffy Zsuzsannával.

Beszédei:

1.      Lelki tehetségek kiművelése: lelki agitáció a kultúra irányába

2.      Könyvek, tankönyvek fontosságáról

3.      Pánszófikus iskola terve. Itt írta le, hogy az osztályok épüljenek egymásra, rendszerezetten. A tankönyvekbe legyenek képek (orbis pictus). Bevezette az órarendszert, hangsúlyozta a szünetek fontosságát. Hét osztályt vezetett be.

4.      Schola Ludus (iskolai játékok): a drámajáték segítségét híva az egyes ismeretanyagok elsajátításához.

 

1654-ben elment Amszterdamba, ahol elméje megbomlott, majd meghalt.

 

Didaktikai elvei:

·        A szemléletesség, szemben a verbalizmussal. A szemléletesség lépcsőfok a dolgok megértéséhez. Minél több érzékszervre kell hatni.

·        Alapelve, hogy semmit sem szabad az emlékezetre bízni, csak amit az értelem felfogott. Az öncélú magolásnak nincs sok értelme.

·        Gyermek felfogóképességének figyelembevétele. Ehhez kell igazítani a pedagógiát.

·        Rendszeresség, szilárdság: az ismeretek egymásra épüljenek. A koncentrikus tananyag-elrendezés elvének volt a híve - a lineáristól eltérõen – ez azt jelenti, hogy az iskola minden fokán mindent tanítani kell, fokozatosan bővülő terjedelemben.

·        Fiatal kor kihasználása: az marad meg tartósan, ami fiatal korban megragad

·        Egyéni sajátosságok figyelembe vétele

·        Testi nevelés fontossága: a test a lélek székhelye.

·        A tanítás legyen könnyű, az iskola legyen kellemes hely. Legyen tiszta, világos, képekkel dekorált.

 

Gondolatai ma is aktuálisak, például:

·        a tudásvágyat fel kell kelteni

·        a tananyag ne hasson visszariasztóan

·        szülők felelősségéről is beszélt. Szerinte kevés zülő ért jól a gyermekneveléshez, ezért minél hamarabb képzett tanítókra kell bízni a gyermekeket.

·        semmit sem tanítsunk teljesen újként, amelynek teljesen új alapot kell, hanem mindent úgy, mint ami a már korábban ismertekbõl származik

A tudományok első magyar összegzője.

Erdély ekkoriban önálló fejedelemség volt. Az államvallás a református vallás volt. Természeti erőforrásokban gazdag volt. Jellemző iskolatípus a kollégium típusú latin iskola volt. Ennek első éveiben még anyanyelven sajátították el a gyerekek az írás-olvasást, de ezután már latinul folyt az oktatás. Erdély aranykora ez az időszak, ami az oktatás fellendülését is jelentette. A gyulafehérvári latin iskola európai szintű volt, híres tanárokkal (Opitz, Alstedt, Bisterfeld).  Bethlen Gábor 200 évvel megelőzve a korát a polgári fejlődés útjára vitte Erdélyt. Politikai okokból német felesége volt. Tudatos kultúrpolitikát folytatott, felismerte, hogy a gazdaság és az oktatás mennyire összefügg. Ezért jelentősen támogatta az oktatást, mert a fejlődő-erősödő Erdélynek nagy szüksége volt a jól képzett fiatalokra.

Utódja Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna volt.

Apáczai Csere János Apácán született székely szabadparaszti család gyermekeként.  Megszállottan dolgozott, fiatalon elhunyt. Iskoláját Apácán kezdte el, majd Kolozsvárott tanult tovább. Számos rossz emléke fűzödött az okatsához, innen származott a nagyfokú megreformálási vágya. Egyik tanára, Porcsalmi András hívta fel a  figyelmét  a reál tudományok megismerésének fontosságára.  Gyulafehérvárott folytatta a tanulmányait, ahol holland tanára, Bisterfeld, az enciklépidus tudást hangsúlyozta. Holland ösztöndíjat kapott, ezért elutasította a marosvásárhelyi iskola igazgatói posztját. Utrechtbe került, Hollandia akkor a ’világ közepe’ volt. Nagyon aktív szellemi életet élt, hamar doktori fokozatot szerzett. Megnősült, egy utrechti polgárlány lett a felesége, gyermekük is született.

Meghívták az egyetemre tanítani, de az állást visszautasította. Helyette hozzákezdett a
Magyar Enciklopédia megírásához. Mivel nem volt tudományos magyar nyelv, neki kell megalkotnia. Ezért ez a feladat sokkal több volt, mint fordítás. Bő latinról szűk magyarra ülteti át az anyagokat. Apáczai szinte elégette magát a magyar nyelvért. „Ha nem törekszünk nagyra, barom módjára fogunk meghalni.” Az enciklopédia hét (11?) fejezetből áll, java részben természettudományokkal foglalkozik. Saját bevallása szerint a munka összefoltozott, saját céljaira másképp végezte volna el a feladatot. Kint adta ki, a nyomdára elköltötte azt a pénzt, amit a hazautazásra szánt. Így rossz körülmények között tért vissza Erdélybe. Idehaza közönnyel és érdektelenséggel találkozott, mindenfelé falakba ütközött. Lorántffy Zsuzsanna próbálta támogatni, de nem sok eredménnyel.

Fontos műve a Magyar Logikácska, ennek függelékeként jelent meg a Portius tanácsai. A mű egy párbeszéd a tanulásban elfáradt, elcsüggedt diákkal. Ebben leírja, hogy tűzzünk olyan célt, amelyet ember még el nem ért. Mondjunk le a világi örömökről, dolgozzunk lankadatlan. Az élet értelme szerinte a tanulás.

A gyulafehérvári kollégiumban kapott állást, székfoglaló beszéde A bölcsesség tanulásáról (De Studio Sapiente) címet viselte. Ebben erősen kritizálta a magyarországi viszonyokat: „minden műipari dologból idegen segítségre szorulunk”. Szerinte ez nem a barbárságból adódott, hanem a szerencsétlen közoktatásból. Rákóczi felháborodott a beszéd miatt. Tanítványai hamar megszerették, sok irigye volt. Nyíltan vállalta puritanizmust. Követői szembehelyezkedtek az anglikán egyházzal. Legfőbb értéknek az egyszerűséget, tisztaságot, szorgalmat és takarékosságot tartották. Radikális independens ágát követői kényszerítették ki az angol polgári forradalmat, amely miatt Basirius Izsák angol teológust Gyulafehérvárra száműzték, aki itt vezető professzor lett. Basirius Apáczai ellen hangolta II. Rákóczi Györgyöt, kirúgták állásából és Kolozsvárra száműzték. Az ottani iskolát felgyújtották a tatárok, Apáczai emberfeletti erővel dolgozott újjáépítésén és felvirágoztatásán. Sok egykori diákja követte ide. Székfoglaló beszéde: Az iskolák felettébb szükséges voltáról (De summa scholarum necessitate). Ebben leírja, hogy a tanároknak nincs hivatástudata, a tanári pályát csak egyfajta átmenetként tartják a teológiai pálya felé. A papokat pedig csak a pénz érdekli. Ideje lenne felébredni.

A túlfeszített munka felemésztette erejét, tüdőbajban elhunyt1659-ben.

Erdélyben szélmalomharcot vívott, mert a feltételek még nem érettek meg arra, hogy nagyszabású terveit megvalósítsa. Ami a polgárosul Hollandiában természetesnek számított, az Erdélyben még csak merész álom volt. Tervei a maga korukban nem válhattak valóra.

 

Rousseau (1712, Genf-1778), filozófus, pedagógus, író. A polgárság képviselője, a francia forradalomnak és polgárosodásnak egyik előkészítője.

Forradalmat jelent a nevelésben. Anyja egy héttel a születése után meghalt, apja órásmester volt, aki szélsőségesen foglalkozott a fiával. Hol túl sokat, hol túl keveset. Apja egy párbajba keveredett, ami miatt menekülnie kellett. Egy rokon, lelkész család nevelte tovább. Az idillinek tűnő helyzetet megrontotta, mikor egy általa el nem követett bűnt ráfogtak. Ez az igazságtalanság lelki törést okozott neki.

Hányatott életet élt, volt többek között inas, irodista, házitanító, vésnök. Nem sok híja volt, hogy el nem züllött. Sokat olvasott, nagy műveltségre tett szert. Kísérőnek elment Rómába, a követségre. Ez az út nagy hatást gyakorolt rá, áttért a katolikus vallásra. Be is íratták papnöveldébe, de onnan kicsapták. Elvett egy Teréz nevű buta nőt, akitől 5 gyereke született. A gyermekeket születésük után azonnal árvaházba adták.

1749-ben Diderothoz ment gyalogosan, közben újságot olvasott. Ebben talált egy pályázati felhívást, amelynek témája az volt, hogy vajon a művészetek, tudományok előre vitték-e az emberiség fejlődését. Arra a következtetésre jutott, hogy nem. A mű vázlatát már ott, egy fa alatt megírta. Fő elve az volt, hogy vissza a természethez, tehát a válasza kérdésre: nem. A pályázatot megnyerte, elemismert lett. De a dicsőség elől elmenekült, egy faluba vonult vissza.

Írt az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről is.

1762-ben jelent meg az Emil, avagy a nevelésről című könyve. Eredetileg pár oldalra tervezte, de hatalmas könyv lett belőle, amelyet eltökélten írt. Emil egy képzeletbeli gyermek volt. A könyv felháborodást keltett, nyilvánosan elégették, menekülnie kellett. Svájcba ment, majd Angliában kötött ki. Ez az időszak már a hanyatló korszaka volt, csak a francia forradalom idején tért vissza elborult elmével.

Pedagógiája napjainkig aktuális:

·        a természet alapvetően jó. „Minden elfajul az ember kezei közül.” Az állatvilágot hozta fel példának, ahol hihetetlen rend van. Az állatok nem bántják egymást ok nélkül.

·        a nevelésnek természetesnek kell lennie. A gyermek természete adott, részben a körülmények is adottak, a nevelésnek ehhez kell alkalmazkodnia.

·        elveti a tekintélyelvűséget. A kor szokását, hogy dajkák szoptatták a csecsemőket, ellenezte. Ellenezte a pólyát is, amely gátolja a szabad mozgást.

·        felfedezte a gyermeket, aki nem kicsinyített felnőtt. Életkori sajátosságai vannak, amelyeket figyelembe kell venni.  Nem tökéletlen felnőtt, hanem tökéletes gyerek. Szerinte a gyerekeket épp az örökös feszélyezettség ingerli pajkosságra.

·        boldog gyermekkort kell biztosítani. A gyermek életében az első élmények meghatározóak. A nevelés már a születéskor megkezdődik.

·        szabad embereket csak szabad módszerekkel lehet nevelni

·        a nevelés a negatívumok elkerülése legyen. Olyan helyzeteket kell teremteni, hogy a problémák elő se forduljanak.

·         Fontos a testi nevelés is, mert az erős test engedelmeskedik a léleknek.

Emil: Érdekes olvasmány annak tudatában, hogy saját nevelési tapasztalata nem volt. A nevelést négy szakaszra bontotta:

·        0-2 éves kor: Az anya szoptassa, nevelje. Biztosítani kell a szabad mozgást, nem szabad erőltetni semmit. Elve, hogy a gyermeknek ne legyen több szava, mint fogalma. Nagy szerepet kap a szoktatás. A gyermek ilyenkor hihetetlenül érdeklődő, érdeklődését ki kell elégíteni. Ha sír, azt nem rosszaságból teszi.

·        2-12 éves kor: Szerinte ez az értelem alvásának az ideje. Az érzékelést helyezi előtérbe, a gondolkodáshoz az érzékszerveket kell javítani.  Emil 12 éves tanul csak meg olvasni, de erős, edzett, ügyes, találékony és kíváncsi.
A vidéki életet preferálja. Fontos, hogy példát mutassunk, de el kell kerülni az erkölcsi prédikációkat. A büntetés legyen természetes, még sem szabad túlzottan erőltetni semmit.

·        12-15 éves kor: Keveset kell tanítani, de azt alaposan, túlterhelés nélkül. Kiemeli a gyermek öntevékenységét, kutató szellemét, kíváncsiságát. Fontos a tapasztalat, a kirándulások. Emil feje úgy forogjon, mint egy filozófusé, keze pedig mint egy iparosé.

·        16-18 éves kor: Az erkölcsi nevelés ideje, viharok és szenvedélyek kora. Nagyok az időbeli eltolódások. Emilt ekkorra visszaviszi a városba. Minden embert szeretni kell, fogékonynak kell lenni a bajokra, a szenvedésre. Tevékenynek kell lenni. Ez a szexuális nevelés, felvilágosítás időszaka, amelyet egyszerűen és komolyan kell végrehajtani. Emilke megnősül, felesége neve Zsófia.

 

Tolsztoj

Gazdag családból származott, egy ideig élte is az arisztokraták életét. Ivott, kártyázott, nőzött. Egyszer azonban megundorodott az addigi életétől, katona lett a Balkánon. Itt kezdett írni, először a katonaélményeiről.

Külföldi utazásokon vett részt, majd amikor hazatért Jasznaja-Poljana-ra (Erdei forrás), iskolát nyitott. Megnősült, megírta a fő művét, a Háború és békét. Írt iskolai ábécéskönyveket is, de túl sokat markol és keveset fog vele. Meséket is írt, ezeknek már nagyobb sikere volt. 

Erkölcsi megújhodást hirdetett, egyszerűen ált, maga vágta a fát és hordta a vizet. Szellemi atyjának Rousseau-t tartotta. Tagadta a fejlődést. „Távírók, utak, gőzhajók, karabélyok, irodalom, művészeti főiskolák, mindez hasznos, de mindezt hetvenmillió orosz állítja elő, haszonélvezői pedig csak ezrek.”

A szabad nevelés elvét vallotta, szerinte a természetes életét kell figyelembe venni, nem kell beavatkozni. Az iskola idomított, magoltatott. A gyerekeknek nincsenek saját gondolataik, az iskola kiveszi őket a természetes közegből. A gyerek jónak születik, a romlott felnőttek teszik őket tönkre. Az oktatásban nem lehet elnyomás, kényszer, a vizsgán a nagy ember kínozza a kicsit.

Az iskolájából elküldi a tanítót és maga kezdi tanítni a gyerekeket. A diákok akkor jönnek-mennek, amikor akarnak. Akkor szólhatna közbe, amikor akarnak. Nincsenek ülőhelyek. Sokszor előfordult, hogy a gyerekek estig ott maradtak. A fegyelmet nem fenyítéssel, hanem a tanító egyéniségével kell elérni. A testi fenyítést élesen elutasította.

Fő didaktikai cél a tanulók elégedettsége. Érdekesen, érthetően kell tanítani. Az a tanító dolga, hogy minél több módszerrel megismerkedve szélesítse metodikai eszköztárát. Nagyra értékeli a szemléltető oktatást. Tényeket kell közölni a tanulókkal, nem pedig már kész eredményeket: általánosításokat. meghatározásokat. A tanító ne tartson előadást, hanem vonja be a gyerekeket a munkába, beszélje meg velük a tananyagot. Ismerje meg egyéni sajátosságaikat, és ennek megfelelően ösztönözze őket önálló munkára. Keltse fel a tudásvágyat. Bizalmas, közvetlen légkörre van szükség. Újfajta kapcsolatra van szükség tanár és diák között. A belső embert nem elnyomni, hanem megerősíteni kell a gyermekben.

A tanulói sikertelenség szerinte a tanár kudarca, nem a diáké. Az ellenőrzés is legyen természetes.

Megszökött otthonról, egy kis vasúti pályaudvaron hunyt el tüdőgyulladásban.

 

 

Eötvös József (1813, Vásárosnamény-1871, Pest)

Az oktatáspolitika terén nyújtott nagyot. Széchenyi és Kossuth párharcában Kossuth-ot támogatta.  Harcolt a kiváltságok ellen. Arisztokrata ellenességéhez az is hozzátartozott, hogy szerelmes volt az ercsi postamester lányába. Végül elszakították tőle, a felesége egy báró lánya lett, akit fej vagy írás alapján választott.

Részt vett a pozsonyi országgyűlésen, azalatt ügyvédi vizsgát tett. Jegyző lett Fejér megyében (→ Falu jegyzője című könyv).  Utána két év alatt bejárta Európát.

Kétszer volt miniszter, először 1848-49-ben, majd 1867-től, a kiegyezéstől 1870-ig, amikor is infarktusban meghalt.

Munkáját azzal kezdte, hogy felmérte az ország helyzetét, e nélkül felelős döntést hozni nem lehet. Felismerte, hogy a reformok alapja a tanító, nélküle nem lehet változtatni. Ekkor Magyarországon egyetlen tanítóképző volt. Pedagógiai folyóiratot tervezett.  Sajnos nem volt sok ideje, hogy a reformjait végrehajtsa. A középiskola területén nem is sikerült átütő sikereket elérnie. Az egyetemi képzésben már annál inkább. Elrendelte, hogy a hallgató szabadon választhasson, bevezette a kötelező óralátogatást, a máig élő féléves rendszert. Elrendelte a követelmények rögzítését. Bevezette, hogy az egyetem vezetőit, a dékánt és a rektort választani kell. Vallásszabadságot hirdetett, az egyházakkal szemben szkeptikus volt. Megalapozta a középiskolai tanárképző intézetet.

1848-ban az ifjúság megmozdult. Követeltek az oktatás szempontjából jót és rosszat.

·       El akarták törölni az addigi osztályzási rendszert, amely rangsor alapján működött.

·       Tiltakoztak a szajkózás ellen

·       Követelték a könyvtárak, szertárak fejlesztését

·       Követelték az utazási ösztöndíjat

·       Követelték a színházak szabad látogatásának engedélyezését. Ekkor ugyanis a színházakat „gyanús”-nak gondolták.

·       Követelték a kötelező miselátogatás eltörlését

·       Az ifjúság nemzetőrséget szervezett

 

A hazai oktatási helyzet ekkor:

Általános volt az analfabétizmus, az iskolába járóknak csak 15%-a tanult meg írni-olvasni. Nagy osztálylétszámok voltak, 100-200, különböző korú tanuló.

 1849-ben az osztrák udvar kiadta az Entwurfot, amely egy középiskolai szabályzat volt. Nálunk ezt elvből elutasították, mert az osztrákoktól származott. Pedig nagyon jó dolog volt. Megteremtette a 8 osztályos gimnázium alapjait. Szigorú feltételeket kellett teljesíteni: előírta a tanárok képesítését, kötelező volt a könyvtár és a szertár. Befolyásolta az egész világ oktatását. Intenzív görög-latin nyelvi és irodalmi képzést várt el. Bevezette a szaktanári rendszert és az érettségi vizsgát.

A második minisztersége alatt létrehozta az Oktatási minisztériumot. Kiváló képességű, tudós embereket hívott oda. Célja volt, hogy létrehozza az első egyetemi tanügyi kongresszust. Újból tudatosította, hogy a pedagógusok megnyerése által lehet fejlődni.

Népoktatási Törvény: 1868. évi 38. törvénycikk

Nagy vita alakult ki körülötte, az egyházak nem akarták elfogadni, mert féltették a hatalmukat. Emiatt többször is átdolgozták. Hatására egységes magyar iskolarendszer jött létre.

·        A 6-12 éves korosztálynak kötelezővé tette az iskoláztatást. Az iskolakötelezettség megszegését törvény szankcionálta, mégsem sikerült teljesen megvalósítani (máig sem). 

·        30 tanítóképző jött létre, ehhez sok pénz kellett.

·        Kimondja, hogy az oktatás nyelvének a lakosság többségéhez kell igazodnia.

·        Kimondja az iskolák állami felügyeletét, beleértve az egyházi iskolákat is.

·        Elrendeli, hogy a létszám 60 alatt legyen.

·        Maximálja a heti óraszámot 22-ben.

·        Kimondja a szülők felelősségét.

·        Szegény szülők gyermekeinek nem kellett tandíjat fizetni

·        Létrehozta a hatosztályos elemi népiskolátú

 

Megoldatlan maradt a tanítók fizetése. Nagyon alacsony volt, Eötvös mindent megpróbált, de nem sikerült rendeznie a helyzetet. Nagy különbség volt a középiskola és a falusi népiskolák tanárinak fizetése között. A fővárosi tanítók más besorolás alá estek, kétszer akkora fizetéssel. A falusiaknak a fizetésük egy részét természetben adták. Sokszor kapálniuk kellett a megélhetésért. A helyzetet tovább nehezítették a településviszonyok. A lakosság egy része a török elől elbujdosott, tanyarendszerek jöttek létre. A tanyaiskolák teljesen osztatlanok voltak.